A tűzzománc egy iparművészeti és képzőművészeti technika, melynek lényege, hogy porrá tört színes üveganyagot egy hordozó alapra, legtöbbször fémre olvasztanak, amely az utóbbival szervesen összeforr, és felületét színesen díszíti. A zománc az ötvösség több ezer éves díszítőanyaga. A tűzzománcot már időszámításunk előtt is alkalmazták. Nagy valószínűséggel a görögök az egyiptomiaktól lesték el a tűzzománcozás alkalmazásának fortélyait. Magyarországon a sodronyzománc és a drágakő berakásos technika terjedt el leginkább, amelyet valószínűleg Velencéből hoztak magukkal. Magyarországon a templomok építése során nagyot fejlődött a zománctechnika, sok dísztárgyat készítettek az egyházaknak. Így például Krisztus életéből ábrázolt jeleneteket, kelyheket készítettek. Az 1900-as években hanyatlásnak indult a tűzzománcok készítése, majd az 1960-as évektől kezdve újra fellendült ez a fajta művészet, amely azóta is töretlenül éli világkorát. Az „ajour” (ejtsd:azsúr) zománcnak nincs fémlapja, így a zománccal töltött rekeszek ablaküveg módjára áteresztik a fényt
Színes üveganyag fémre olvasztásával készült ezüst medál
Színes üveganyag fémre olvasztásával készült ezüst fülbevaló
Színes üveganyag fémre olvasztásával készült ezüst nyaklánc
Hotline 10.00 – 18.00 között:
+36 (1) 210 1714
Hívjon bizalommal! Mindenben segítünk.